Papp László háromszoros olimpiai bajnok

Papp László (ökölvívó)

Így emlékezünk rá a Magyar Olimpiai Bizottság, Magyar Olimpiai Akadémiája által létrehozott Emléklapján.

Papp László (közismert nevén Papp Laci, beceneve Görbe), (1926. március 25. – 2003. október 16.) olimpiai bajnok magyarökölvívó.

Pályafutása 

Magyarország, és a világ egyik leghíresebb ökölvívója, aki 1948-ban a londoni, 1952-ben a helsinki és 1956-ban melbourne-i olimpián nyert aranyérmet. A Budapest Bástya és a Budapesti Vasas bokszolójaként közép-, majd nagyváltósúlyban indult, 1946 és 1956 között hét országos bajnokságot nyert. Kétszeres amatőr Európa-bajnok. Az 1948-as londoni olimpián középsúlyban, 1952-ben Helsinkiben és 1956-ban Melbourne-ben nagyváltósúlyban diadalmaskodott. Ez a páratlan bravúr – 12 évig megőrizni a trónt – neki sikerült először. Azóta Teofilo Stevenson és Félix Savón (mindketten kubaiak) volt képes erre.

Papp Lacit mindmáig az ökölvívás legnagyobbjai közt tartják számon, Joe Louis, a Barna Bombázó, Muhammad Ali (Cassius Clay) és Iron Mike Tyson társaságában, jóllehet nem volt sem fekete bőrű, sem amerikai, sem nehézsúlyú, és profi pályafutását sem sikerült világbajnoki címmel megkoronáznia: az Európa-bajnoki övig jutott. Máig nem pontosan tisztázott politikai okokból nem engedték megküzdeni a világbajnokságért. Profiként 1957-től 29 találkozót vívott, ebből huszonhetet megnyert és kettő döntetlennel zárult, azaz veretlen maradt.

Mestere a legendás edző Adler Zsigmond volt, akivel majdnem tökéletes párost alkottak. Adler verhetetlen volt abban, hogy tudta, mikor milyen instrukciókkal kell a kötelek közé küldenie tanítványát.

Visszavonulása után edzőként tevékenykedett, a válogatott szövetségi kapitányaként, Adler Zsigmond társaságában is számos siker kovácsa volt. A legemlékezetesebb talán a papírsúlyú Gedó György olimpiai aranyérme (München, 1972).

Hosszú, súlyos betegség után életének 78. évében távozott az élők sorából. Hosszú évtizedekig, egészen haláláig a XII. kerületi Óra utcai lakásában élt.

Emlékezete 

Az ő nevét viseli az ország legnagyobb zárt sportlétesítménye, a Papp László Budapest Sportaréna.

1942-ben az újjáalakuló MOM szakosztályban kezd el versenyszerűen öklözni. Ide tanulótársa, Krebs Lajos vitte le. Első edzője Fehér István volt.

Klubjai versenyzőként: BVSC (1945-48), Bp. Lokomotív (1949-50), Bp. Bástya (1951-53), Vasas (1954-56), hivatásos ökölvívó (1957-62).

Edzőként: Ferencváros (1964-68), Bp. Honvéd (1968-69), Óbuda Tsz SK (1978-79).

Edzői: Fehér István (1945-50, nevelőedző), Kovács Károly (1951-52), Adler Zsigmond (1953-62)

Eredményei, amatőrként: háromszoros olimpiai bajnok (1948, London, középsúly; 1952, Helsinki, nagyváltósúly; 1956, Melbourne, nagyváltósúly), kétszeres Európa-bajnok (1949, Oslo, középsúly; 1951, Milánó, nagyváltósúly), hétszeres magyar bajnok (1946, 1947, 1954, középsúly; 1952, 1953, 1955, 1956, nagyváltósúly).

Profiként: Európa-bajnok (1962-64), 29 mérkőzésen veretlen (27 győzelem, 2 döntetlen)

Elismerései: NOB-érdemrend (1982), A WBC (Bokszvilágtanács) öve „a világ legjobb amatőr és hivatásos középsúlyú ökölvívójának” (1989), a Boxing Hall Of Fame tagja (2001), Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztje (1992), Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje, Miniszteri Díj (1996), Millenniumi Ezüst Emlékérem (2001), Budapest díszpolgára (2001).

Érdekességek 

 Papp Laciról, aki már-már népmesei hőssé vált, elterjedt pletyka volt, hogy egy ízben feleségével a Gellért-hegyen sétálva huligánok egy egész bandája támadta meg őket, akik nem tudták ki ő, de Papp Laci mindegyiküket leütötte.

 Marosán György kommunista politikus támogatta, hogy miután nagyon népszerűvé vált, Papp László beléphessen a profi boksz világába. Biszku Béla kommunista vezető közölte vele, hogy be kell fejeznie pályafutását.

 Madridban vívott mérkőzésére, amelyen 1963 decemberében megvédte Európa Bajnoki címét, a Spanyolországban élő magyar futballsztárok, Puskás Öcsi és Kubala László fizettek neki szurkolótábort kasztíliai munkanélküliekből. 

 Szakmát a híres budai gyárban, a MOM-ban tanult. Itt elsősorban fociban jeleskedett, de munkaszünetekben, a gyárudvaron rendezett rövidített box meccsekre is beszállt. Legtöbbször győztesként fejezte be a mérkőzést.

Az első aranyérmét az 1948. évi Londoni Olimpiai Játékokon nyerte

Kő András írása

1948. Papp László középsúly

Háromszoros ökölvívó olimpiai bajnokunk, Papp László 1948-ban, a londoni olimpián hódította el első alkalommal az aranyérmet. Döntőbeli ellenfele a hazaiak reménysége, John Wright volt a Wembley Empire Poolban. Papp Laci ezúttal is kétséget kizáróan győzött, de pontozásos sportág esetében – mint tudjuk - minden elképzelhető. Forray Árpád, a Magyar Ökölvívó Szövetség társelnöke abban az időben, a hazatérés után feljegyzést készített és beszámolt a mérkőzés utáni pillanatokról.

    „Szorongó érzésemet csak az ellensúlyozta – írta – hogy az egyik pontozószéken Kobza, szlovák sporttársam ült [ügyes taktikával sikerült az eredetileg kijelölt angolbarát, ceyloni pontozóbírót Kobzára kicserélni – K. A.], a másikon az argentin Bustamte, aki még a mérkőzés előtt kezet adott, hogy igazságos lesz. Óráknak tűnt a pontozólapok kitöltése. Végre feladták a vezetőbírónak. Elsőnek Bustamte adta fel, székéről felugrott, hozzám lépett, és megölelve gratulált. Kimondhatatlan öröm fogott el. Ez egy! Kobzában nem csalatkozhatom, tehát két bíró már kihozta Pappot. A harmadik [egy norvég] már nem is érdekelt. [A vezetőbíró egy ír sportember volt.] Valami furcsa, gyerekes öröm fogott el, hogy én már tudom az eredményt. És más még nem. Úgy látszik, életemben először nem tudtam rendes zsűritaghoz mérten viselkedni, mert valahogy meglátszott rajtam az öröm. Az eredmény kihirdetése előtt már felhangzott a magyar örömujjongás, ami azután csak fokozódott, amikor a hangosanbeszélő hivatalosan is kihirdette Papp győzelmét. Azt még megfigyeltem, hogy az angol közönség tetszésnyilvánítással elismerte Papp sikerét. Ez is jólesett. Aztán már nem tudom, hogyan, de nagyon rendben volt minden.” ... A teljes írást itt lehet elolvasni

A második olimpiai aranyérmet az 1952. évi Helsinki Olimpián nyerte

Pilhál György írása 

1952. Papp László nagyváltósúly

„Az az ’52-es helsinki bunyósorozat volt talán a legizgalmasabb” – mondta boldogult Papp Laci, amikor süldő sportújságíróként egy-két évig az én tisztem volt az ökölvívással foglalkozni. (Sok kapcsolatom korábban nem volt a boksszal, egy-egy pofont adtam, s kaptam a játszótéren, kocsmában, ennyi.)

Helsinki, a legfényesebb magyar olimpia. És a tizenhat aranyunkból talán ez - Papp Laci aranya - volt a legfényesebb.

Egy Webb nevezetű fekete amerikai volt Laci első ellenfele. „Odanézek, azt hittem, menten szívbajt kapok. Jött egy ilyen nagy demizsonfejű a szorító felé, átugrott a köteleken, aztán megszólalt a gong. Illedelmesen megyek, nyújtom a kezem, ő meg már ütött is, épp hogy elhúztam a fejemet…” A demizsonfejűt hamarosan kiszámolták, Laci segítette ki a ringből…  A történet folytatását itt olvashatja el!

A harmadik olimpia aranyérmet az 1956-os Melbournei Olimpiai Játékokon nyerte

Farkasházy Tivadar írása 

1956 Papp László nagyváltósúly

Melbourne idején, 56 őszén épp hogy tíz múltam, de korengedménnyel már a berni bevetésre hiába váró Csikarral, a nőket futtató Somossal, a nejlonharisnyákkal seftelő Singerrel römizhettem a Békében, míg anyám vacsorázott. A Kupola mellett, a miénk inkább kupolda volt. A kártyások azt mondják, az éjszakában nyerni lehet, visszanyerni sokkal nehezebb, virradatkor már nem tiszta a fej, s többnyire csak görcsös akarás, taxi nélküli hosszú gyaloglás lesz belőle. Laci Londonban és Helsinkiben is simán kitakarította a szorítót, de ’56 nyarán csúnyán feltörölte vele a padlót Pietrzykowski Varsóban. Ki Petrusovszkinak, ki Pjecsikovszkinak ejtette Pesten, sajnos sokan megtanultuk a nevét. „Nem kellett volna kiutazni” – mondták az okosok, vesztett partik végén én is tudtam, hogy nem hand-re kellett volna játszani, inkább megtartani a dupla pikk bubit. ... A történet folytatását itt olvashatja el.

In Memoriam:László Papp

Zászlócsere

Edzőtábor 1948

A bajnok

A kortárs karikaturista szemüvegén keresztül

A nagy baráttal Puskás Ferenccel

Nagy bajnokok együtt

A rajongók által összegyűjtött számtalan emléket megtekintheti Papp László Emléklapján, ahová Ön is elhelyezheti az ön által őrzött emlékeket, megoszthatja másokkal gondolatait, érzéseit.

(A MEMORINGS oldalain sok ezer Emléklapot tekinthet meg)

Steve McQueen születésének 83. évfordulója alkalmából. Így emlékezünk rá

Steve McQueen (Beech Grove, Indiana, USA, 1930. március 24. – Ciudad Juárez, Mexikó, 1980.november 7.) amerikai színész, producer.
Élete
Steve McQueen-nek nehéz gyermekkora volt: születésekor édesanyja mindössze 19 éves volt, apja pedig 2 éves korában magára hagyta a családot. A középiskolából is elbocsátották, ezért belépett a haditengerészetbe, ahol nem sokkal rá zárkába csukták, mivel tönkretett egy tankot.
Debütálása a Girl on the Run-ban volt, de csak szöveg nélküli szerep volt, és a stáblistára sem került fel. Következő filmjében a Valaki odafönt című filmben Paul Newman volt a főszereplő, McQueen továbbra sem kapott nagy szerepet, mindössze egy utcagyereket alakított. Ezután több sorozatban kapott szerepet, de itt is csak néhány epizód erejéig. Első komoly moziszerepe a Never Love a Stranger volt. Népszerűségét az1960-as A hét mesterlövésznek köszönheti, ahol olyan nagy színészekkel dolgozott együtt, mint Charles Bronson, Eli Wallach, James Coburn, Robert Vaughn. 1962-ben Németországba utazott néhány amerikai színésszel azért, hogy elkészítsék A nagy szökést (The Great Escape), ami McQueen legismertebb filmjei közé tartozik. 1963-ban, a Szerelem a megfelelő idegennelben egy zenélésből élő férfit alakít, aki teherbe ejt egy nőt (Natalie Wood), akit alig ismer. Szerepéért megkapta az első Golden Globe-jelölését. Ismét kritikai elismerést kapott, mikor 1967-ben eljátszotta a Homokkavicsok főszerepét. Alakítása Oscar és Golden Globe jelölést hozott.
1968-ban stúdiót alapított, és elkészítette a San Franciscó-i zsarut. Az egyik jelenetben McQueen 160km/h-val megy San Francisco meredek útjain. A film bemutatóján azonban nem tudott ott lenni, mert beteg anyjával volt együtt, aki stroke-ot, vagyis agyvérzést kapott. Végül az anyja második agyvérzésébe halt bele, 55 éves korában. Utolsó két Golden Globe-jelölését 1970-ben a Zsiványok és 1974-ben a Pillangó című filmért kapta.
Mivel Steve autóversenyző volt, ezért egy erről szóló filmet akart elkészíteni 1971-ben. A film azonban kudarcba fulladt, mert McQueen összetörte az autóját a versenypályán. Emiatt nemcsak el kellett adnia a stúdióját, hanem első felesége is elhagyta.
1972-ben, A szökés-ben egy szabadlábon lévő bűnözőt alakít, akit azért üldöznek, mert kirabolt egy bankot. Azonban a pénz Rudy Buttlernek (Al Lettieri) is kell. Társával, aki a filmben a feleségét alakította (Ali McGraw), a filmben ismerkedtek meg, és ebben az évben össze is házasodtak.
1974-ben újra Paul Newmannel játszott együtt a Pokoli torony című filmben, amelyben egy tűzoltót alakít, aki a San Franciscoban lévő, a világ legmagasabb felhőkarcolóját próbálja megmenteni csapatával a lángoktól. Egyébként a filmnek lett volna második része, viszont McQueen már túl beteg volt ahhoz, hogy ezt megvalósítsák. A Piszkos Harry c. filmben őt jelölték ki az eredeti főszereplőnek, de ő nem vállalta azzal az indokkal, hogy nem akar még egy zsarus filmben szerepelni. 1961-ben az Álom luxuskivitelben c. filmben is ő lett volna a főszereplő, de ezt sem tudta elvállalni, mert a Wanted: Élve vagy halva című sorozatot forgatta abban az évben, és nem bonthatta fel a szerződését.
1980-ban elvette harmadik feleségét. Ugyancsak ebben az évben tudta meg, hogy rákos. A rák előidézője a versenyeken viselt védőruha anyaga volt, melyet aLe Mans című film forgatásán viselt. Utolsó alakítása 1980-ban a A vadász című film volt. Tudta, hogy ez lesz az utolsó szerepe, ezért úgy gondolta, hogy ha az első szerepében is egy rossz fiút alakított, így az utolsó filmjében sem lehet más, mint negatív karakter.
Végül 1980. november 7-én végleg feladta a rák elleni küzdelmet, így 50 évesen elhunyt. Elhamvasztották, hamvait pedig az Atlanti-óceánba szórták

Richard Crenna és Steve McQueen a "The Sand Pebbles" -Homokkavicsok

1967-ben legjobb férfi főszereplő kategóriában Oszkár díjra jelölték a Homokkavicsok című filmben nyújtott alakításáért.

Papillon - Steve McQueen Outstanding Performance in Solitary Confinement

1974-ben Golden Globe jelölést kapott a legjobb férfi főszereplő (filmdráma) kategóriában a Pillangó (1974) című filmben nyújtott alakításáért.

A Pillangó című filmből

Golden Globe jelölést kapott a legjobb férfi főszereplő kategóriában a "A Reivers" című filmben nyújtott alakításáért 1970-ben

A rajongók által összegyűjtött számtalan emléket megtekintheti Steve McQueen Emléklapján, ahová Ön is elhelyezheti az ön által őrzött emlékeket, megoszthatja másokkal gondolatait, érzéseit.

(A MEMORINGS oldalain sok ezer Emléklapot tekinthet meg)

Kaszás Attila halálának évfordulója alkalmából itt is szeretnénk megemlékezni

Élete
Kaszás Attila az egykori Csehszlovákiában, Vágsellyén született, de gyermekkorát Vágfarkasdon töltötte, ahol szülei a helyi iskolában tanítottak. A komáromi Selye János Gimnáziumban végzett, majd 1979-ben felkerült Budapestre a Színház és Filmművészeti Főiskolára, amit 1983-ban végzett el Horvai István ésKapás Dezső tanítványaként. 1984-től tizenöt éven át volt a Vígszínház társulatának tagja, majd négy évig szabadúszó színész volt. 2003 óta volt a Nemzeti Színház tagja. Játszott a Katona József Színházban, az Új Színházban, a Budapesti Kamaraszínházban, a Rock Színházban, valamint Győrben, Kecskeméten,Sopronban és Szegeden.
Első komoly sikerét 1990-ben, Georg Büchner Leonce és Léna című darabjában Leonce megformálásával érte el, amiért megkapta a legjobb férfialakítás díját. Pályája során mintegy ötven darabban játszott főszerepet, televíziós és mozifilmekben szerepelt, különleges muzikalitása, kitűnő hangi adottságai révén számos zenés darabban és musicalben is remek alakítást nyújtott.
Eszenyi Enikővel kötött első házassága, majd Balázsovits Edittel való kapcsolata után másodszor is megnősült. 2005-ben megszületett kisfia, Jancsi, halála után, 2007 decemberében pedig kislánya, Luca.
Színésztársa, Trokán Péter elmondása szerint már napokkal kórházba kerülése előtt erős fejfájásra panaszkodott. 2007. március 19-én a Tizenkét dühös ember című darab kezdete előtt hirtelen összeesett. A mentőben újraélesztették, és az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet intenzív osztályára szállították, ahol agyvérzést állapítottak meg nála.[1] Négy napon keresztül kómában feküdt, életét a március 22-én éjszaka elvégzett tehermentesítő koponyaműtét sem tudta már megmenteni, március 23-án 19 óra 40 perckor meghalt.

Vágsellye

Gyerekkorát Vágfarkason töltötte

Gimnáziumát a komáromi Selye János Gimnáziumban végezte

Főbb szerepei:

A kétfejű fenevad avagy Pécs 1686-ban, rendező: Valló Péter (1984)

Az öreg hölgy látogatása - Hetedik, nyolcadik, kilencedik férj, rendező: Gothár Péter (1986)

Csókos asszony - Dorozsmay Pista, rendező: Iglódi István (1987)

A Padlás - Rádiós, rendező: Marton László (1988)

Az ügynök halála - Happy, rendező: Szikora János (1987)

Koldusopera - Maxi, rendező: Gothár Péter (1990)

Ahogy tetszik - Orlando, rendező: Valló Péter (1991)

Dühöngő ifjúság - Jimmy Porter, rendező: Rudolf Péter (1992)

West Side Story - Tony, rendező: Eszenyi Eikő (1992)

Liliom - Liliom, rendező: Babarczy László (1993)

A Heilbronni Katica avagy a tűzpróba - Vihar Friderik, rendező: Eszenyi Enikő (1994)

Baal, rendező: Eszenyi Enikő (1995)

Macbeth - Macbeth, rendező: Marton László (1995)

Macbeth - Macbeth, rendező: Marton László (1995)

Sok hűhó semmiért - Benedetto, rendező: Eszenyi Enikő (1999)

A Karamazov testvérek - Dmitrij, rendező: Szikora János (1999)

A rajongók által összegyűjtött számtalan emléket megtekintheti Kaszás Attila Emléklapján, ahová Ön is elhelyezheti az ön által őrzött emlékeket, megoszthatja másokkal gondolatait, érzéseit.

(A MEMORINGS oldalain sok ezer Emléklapot tekinthet meg)