gróf Tisza István miniszterelnök születésének évfordulójára.

Így emlékezünk rá az Emléklapján!

tisza.jpg

"A nemzeti érzés, a nemzeti erő, a nemzeti egyéniség felismerése feladata a helyes, az igazi tudománynak. Ennek az éltető és felemelő erőnek gondozása, ápolása, fejlesztése és az életben való érvényesítése feladata minden helyes magyar politikának."

 

gróf Tisza István 

 

A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság által létrehozott Emléklapon így emlékezünk rá:

770_20041121_180800.jpg

fiatalkori fotójával

009.jpg

portréjával

"Tisza István személyéről és életművéről a legutóbbi időkig a „haladó kortársak és utókor” kliséi élnek a köztudatban. Jellemző, hogy bár már elég sokan tudják, hogy ellenezte a háborút, közkeletű panel az, amely Tisza Istvánt mégis a háborús fanatizmussal azonosítja. Személye az ú.n. progresszív szemlélet számára még ma is mintegy a „feudális” Magyarország megtestesítője, holott aligha volt nála végiggondoltabban klasszikus liberális (szabadelvű) politikus. Tisza István a valóságban a szélsőséges, a radikális eszmék, a mindent ígérgető illúziós politikusok és értelmiségiek ellenfele volt - de mindig jogállami keretekben és szenvedéllyel áthatott szellemi eszközökkel. Szenvedélyesen szerette hazáját, a történelmi Magyarországot, amelyért minden célszerű lépésre - tehát a folyamatos reálpolitikára („megalkuvás”) is hajlandó volt. Egész életműve a veszélyeztetettség tudatában fakadt, s az egykori kedvező dualista magyar nemzeti pozíció fenntartását szolgálta. Hívő keresztyénként a személyesen is vállalt szociális gondolat is áthatotta. Kevés nálánál őszintébb híve volt az önkormányzatiságnak."

Tőkéczky László:Tisza István; Kairosz Kiadó, 2000 – Fülszöveg

idézetekkel

c4373li93104.jpg

díszmagyarban

021.jpg

a vezérkarral

103.jpg

a kormánytagokkal

Tamás nevű emlékező az alábbi idézetet helyezte el az Emléklapon:

„Mi is azzal a meggyőződéssel látjuk kialudni az a liberálizmus oltárán, hogy az még ki fog gyúlni egy napon s tiszta fényében gyönyörködni és látni fognak azok is, kik azt eloltani igyekeztek. Hogy miért kellett a hatalom polczáról távoznia éppen neki, kinél rátermettebb ember sohasem tartotta a vezető gyeplőket Magyarországon, erre a kérdésre csak más kérdésekkel lehet felelni. (…) vele e pillanatban a legalkotmányosabb és legmagyarabb miniszterelnök vonul el a történelem árkádjai alatt, vesztett csata után fényes pajzzsal. (…) Fenhéjázónak látszik, mint Archimedes, aki a világnak sarkaiból való kiemelésére egy pontot keresett. Tisza István valamivel kevesebbre vállalkozott (de nem sokkal) – a parlamenti kisebbség észretérítésére. Archimedes a földgolyón kívül kereste azt a pontot, ahol tudta, hogy semmi sincs, vállalkozása hát kalandos volt. Tisza ellenben magában a parlamentárizmusban találta meg azt a pontot, ráállván a legerősebb alapgerendára, a többségi akarat princzipiumára.”

Mikszáth Kálmán: A vakmerő geszti fiatalember – és a másik. Az Ujság 1905, 165. sz.

 

0809_Szasz.jpg

láthatjuk őt a fronton, katonák között

Tisza_István_Napkelet_grafika.PNG

a portréját rézkarcon

800px-Ferenc_Jozsef_es_Tisza_Istvan.jpg

audiencián

Béla nevű emlékezőnk az alábbi idézettet helyezte el az emlékkönyvbe:

"Végső leheletéig védte a védhetetlent

„Tisza mint ember egyszerű, józan és hűséges volt. Keresztyén alázattal állott szemben az élet bús rejtélyével. Időközönként azonban valami titokzatos és félelmetes erő hatása alá került, ez kizárólag olyankor jelentkezett, mikor a politikai tűzvonalba lépett, és azt hitte, a nemzet léte veszedelemben van. (…) Én soha nem ismertem férfit, akinek minden gondolata és érzése annyira a magyarsághoz tapadt volna, mint az övé. Az volt a meggyőződése, hogy a magyar paraszt a világ legkülönb emberanyaga. Ő jobban látta, mint bárki más, a Szent István birodalma ellen felvonuló szörnyű istenítéletet, és mivel neki az volt a rendeltetése, hogy végső leheletéig megvédje a védhetetlen pozíciót, Nagy-Magyarország romjai alá fog temetkezni. Ez adta meg egyéniségének tragikus alaptónusát. (…) Vajon miért nem tettek a barátai semmit a megmentésére? Senki sem tudta volna megmenteni, mert ő nem volt az a férfi, aki testi épségéért hajlandó volna a legcsekélyebb erkölcsi áldozatot hozni.”
Herczeg Ferenc: Emlékezéseim – Hűvösvölgy. Budapest, 1944"

 

Megtaláljuk az oldalon a végrendeletének fotóját, szövegét

tiszai1.JPG

A végrendelet nyomtatott változatához kattintson vagy ide, vagy a képre.

008.jpg

mint magánember az unokájával, egyben az aláírása

800px-Roheim-villa.JPG

A villa ahol meggyilkolták

Egy filmrészlet, ahogyan emlékeznek rá

 

f01.jpg

Az 1902-ben épült, 2001-ben felújított mauzóleum a geszti Nagyhalmon.

A lerombolt emlékműve

0704_Poto.jpg

 

Az emlékezők, a tisztelők által összegyűjtött számtalan emléket megtekintheti gróf Tisza István miniszterelnök Emléklapján, ahová Ön is elhelyezheti az ön által őrzött emlékeket, megoszthatja másokkal gondolatait, érzéseit.

(A MEMORINGS oldalain sok ezer  Emléklapot tekinthet meg.)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://memorings.blog.hu/api/trackback/id/tr375238870

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.